Először határozzuk meg a két ellátási forma lényegét. Az állami egészségügy a társadalom által befizetett egézségügyi hozzájárulásból minden állampolgára egészségügyi ellátását végzi.
Ezért az ellátási formáért annak igénybevételekor nem kell fizetni, a finanszírozása a befizetett díjakból történik. Nemre, korra, betegségre tekintet nélkül mindenki jogosult rá.
Mivel közös kockázatvállaláson alapuló kollektívan finanszírozott az állami ellátási rendszer, az egyén által befizetett díjtól függetlenül mindenki ugyanolyan szinten jogosult benne egészségügyi ellátásra, gyakorlatilag korlátlanul, felső limit nélkül. Szemben a magánbiztosítókkal, melyeknél legtöbbször meghatározzák a finanszírozott és a nem finanszírozott betegség csoportokat és az ellátási plafont is. Erre legjobb példa az életkor, hozott rizikófaktorok, vagy a már meglévő krónikus betegségek mint kizáró okok a magánegészségbiztosítási szerződéseknél. Az állami rendszernek az az előnye, ami a hátránya is egyben. Hogy szociális alapon működik. Mindenkit ellátnak, ami nagyon helyes. De ennek a következménye az, amit mindenki a saját bőrén érez. A várólisták, az infrastruktúra állapotáta, a szakember hiány és még sorolhatnám a mindenki által ismert frusztrációs tényezőket.
Ennek számos oka van. A magyar GDP, a bérek és az ebből fizetett TB járulék töredéke a fejlett nyugati országokénak. Viszont az egészségügyi műszerpark a legolcsóbb injekciós tűtől a milliárdokba kerülő, MRI, CT stb. gépekig ugyanannyiba kerül. Nincs már különbség egy magyar és egy dán kórház műszerpark beruházási költségei között, de utána az életkorukban annál inkább. Nálunk 10 évig megy egy ultrahang gép, Ausztriában 3-4 év után lecserélik. Nem kidobják ki, hanem például elküldik a fejlődő országokba. Nálunk ugyanazt a ellátást kapja az is, aki 5 éve fizet TB járulékot, mint aki 40 évig fizette. Ugyanazt kapja ellátásként az, aki egész életében egészségesen élt, szűrővizsgálatokra járt, mint aki nem. Ugyanazt kapja az, aki betegsége esetén betartja az orvosi utasításokat, szedi a gyógyszereket, jár kezelésekre, kontrollra, mint aki nem, óriási többletköltséget okozva hozzáállásával a TB kasszának, azaz mindannyiunknak.
Mindebből következik, hogy erre a rendszerre az Isten pénze sem elegendő. Az állam a hiányt más forrásokból (adókból) pótolja, a repedéseket betömi és ez ismétlődik a végetelenségig. Egy átfogó egészségügyi reform nagyon sokba kerülne, hosszú ideig tartana és sokaknak sértené az érdekeit, lásd a helyi lobbikat a minden faluban rendelő, mindek kisvárosban SZTK, kórház programot. Erre aztán persze nincs pénz és nincs egészségügyi személyzet sem. Ezt egy döntéshozó sem vállaja, vállalta be a rendszerváltás óta. De az említett hazai GDP és egyéb számok erre is azt vetítenék ki, amit még a gazdag országok egészségügye sem tud finanszírozni: a magas szintű, mindenki számára, mindig, azonnal ugyanolyan magas szinten és korlátlanul elérhető ingyenes egészségügyi ellátás vágyálmát.
Mi a helyzet a magánegészségüggyel? Már többször leírtam és ismét leírom, hogy az ellátás szakmai színvonalában nem lehet különbség. Ugyanazon szakmai és minőségbiztosítási protokollok mentén kell a beteget gyógyítani mindkét szegmensben. Amiért fizet a páciens azok a körülmények. Van idő a betegre, kultúrált a környezet, nem túlterhelt a személyzet és legfőképpen nincs várólista.
A magánszférát a páciensek, sok esetben rajtuk keresztül a magánbiztosítók finanszírozzák. A hálapénz betiltása, a szabad orvos, kórház választás megszüntetése és az állami egészségügy helyzete miatt gombamód szaporodnak a magánkórházak, magánrendelők, most már nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. Döbbenetes adat 2022-ben 800 milliárd Ft volt az ágazat forgalma. Ebből 250 Mrd Ft a NEAK által igénybe vett magánegészségügyi szolgáltatás volt. (Jelenleg megtorpanni látszik, a Covid, a háború, az infláció, de legfőképpen a fizetőképes lakossák fogyatkozása miatt). Itt kell megjegyeznem, hogy a vizitdíjakat nagyon nem lehet tovább emelni. Egyrészt a lakosság tűrőképessége miatt másrészt a 100 euro körüli szakorvosi vizsgálati árplafon már a bécsi, brnoi, pozsonyi, úgy általában az európai magánkórházi vizitdíjjakktól sem nagyon tér el. Ezért mennek egyre többen az említett külföldi intézetekbe, például a lombikcentrumokba meddőségi kezelésre, de egyre több más ellátásra is, főleg, hogy a magyar speialisták a hálapénz betiltása után a szakmai képeztességet, specializációt, tapasztalatot figyelmen kívül hagyó differenciálatlan bértáblába történt besorolásuk miatt egyre többen a környező országok magánintézményeiben dolgoznak.
Azaz tetőzni látszik a piac, további áremeléseket pedig nem tud, de nem is hajlandó tolerálni a lakosság. Mindeközben az üzemeltetési költségek az említett okok miatt folyamatosan emelkednek. De azért megjegyzem, hogy a hálapénz kivonása az állami rendszerből, - ennek a becsült összege évi 60-70 Mrd forint volt 2021 ben - az orvosok zsebéből nagyrészt a magánegészségügybe, főleg az üzemeltetőkhöz áramlott. Ott az optimista hangulat miatta a bevételeknél nagyobb mértékű volt a terjeszkedés. Ami most kezd visszaütni. Beszéljünk még a magán fekvőbeteg ellátásról. A komplikáltabb műtétek, onkológia, szívsebészet, baleseti sebészet, vagy a magas rizikójú betegek műtéti ellátása egyrészt anyagilag nem kalkulálható előre, másrészt annyiba kerülne, hogy senki sem tudja kifizetni az akár több 10 milliós költségeket.
A komplikációk és a szövődmének ellátásához pedig nem tudom melyik magánkórház tud 24 órás intenzív terápiás és sokszakmás orvosi hátteret biztosítani, nem beszélve ezek csillagászati költségeiről. A komplikált esetek komplex ellátása a világon mindenhol állami feladat, nagyon kevés biztosító és biztosítás képes ezek finanszírozására. De mi marad akkor: a tervezett, alacson rizikójú műtétek. Első helyen az ortopédia és a plasztikai sebészet, mögöttük a szülészet jön a sorban. Aztán a sebészet, gégészeti műtétek. Az ortopédia a várólisták és a modern protézisek miatt, a szülészet az állami kórházi körülmények, a szabad orvos és kórház választás megszűnte miatt került át részben a magánellátó rendszerbe. Pedig a koraszülött ellátás vagy a kiszámíthatatlan szülészeti szövődmények ellátása szintén csak az állami egészségügyben tud biztonságosan megvalósulni.
Még egy fontos dologról akarok írni. A döntéshozók és az állami egészségügy részéről folyamatos a magánegészségügyi szféra boszorkányüldözése. Ugyanez a tendencia érezhető a magánszférán belül a nagy szolgáltatók irányából a kisebb rendelők felé. Az utóbbi oka a sok fóka kevés hal esete - ezt nem kell megmagyaráznunk -, az állam viselkedése a magánszolgáltatók felé viszont nehezebben értelmezhető. A korábban említett 800 Mrd forint éves magánegészségügyi forgalmat kifizető magánegészségügyi páciensek esetében az ellátásuk költségét lényegében megspórolja az állam, mivel a beteg az ellátást a magánszférában kifizeti és nem megy az állami ellátási rendszerbe. Nem terheli az ellátó személyzetet, a várólistát, nem amortizája az infrastruktúrát. Hivatkoznak gyakran arra, hogy a szövődménnyel ellemben már megjelenik a páciens az állami ellátó rendszerben, amit most éppen terveznek ráterhelni a magánellátóra, ő pedig természetesen majd a betegre vagy az ellátó orvosra.
Igen, de ez arányaiban elhanyagolható a 800 Mrd-hoz képest, és mivel fizet TB járulékot a beteg, neki miért nem jár ellátás, mert kifizette a TB ellátási rendszer helyett a több milllóba kerülő műtéjét, amire mondjuk még 2 évet kellett volna várnia? A munkaerő elszívása a magánszféra felé szintén nem lehet ok. Egyrészt telítődik nemcsak a piac, de a magánkórházi személyzetek is kezdenek feltöltődni, stabilizálódni, kialakultak a magánkórházakban is a szakmai teamek, csökken a munkaerő vándorlása. Aki el akarja hagyni az állami egészségügyet, úgyis megteszi, legfeljebb külföldre megy. Aki meg állandóan vándorol, arra egyik szegmensnek sincs szüksége. A másik tény, hogy van egy nagyon komoly magánegészségügyi infrasktruktúra. Említettem, hogy a NEAK 2022-ben 250 Mrd forintnyi szolgáltatást magánszolgáltatóktól vett igénybe. Ez nem azt jelenti, hogy drágábban, mintha az állam végezte volna el az ellátást.
A magánszférának komoly tartalék kapacitásai vannak. Említsük csak meg a labor, vagy a képalkotó szolgáltatást. Az államnak anyagi érdeke fűződik kiszervezni a szolgáltatást, mivel gyakran olcsóbb, de legalábbis nem drágább a magánszolgáltató, aki pedig biztos és kalkulálható rendszeres plusz bevételhez jut, amivel finanszírozni tudja a bér, üzemeltetési és nem utolsó sorban az amortizációs költségeket, amit az államnak jelen esetben nem kell finanszíroznia. Lássuk akár a milliárdos CT, MR vagy labordiagnosztikai műszerparkot, vagy a műtő kapacitásokat. Ennek ellnére az állami és a magánegészségügyi szféra határozott, éles szétválasztása mindíg napirenden van a döntéshozói kommunikációban. És végül, hogy mi várható, mit hoz a jövő? A világgazdaság, a világpolitika jelenlegi helyzete alapján rövid távon nem várható számottevő gazdasági növekedés. Az egészségügyhöz pedig az kell, ami a háborúkhoz, pénz, pénz és pénz. Persze, még sok más is, de enélkül nem működik. Magyarán azzal kell főznünk, amink van.
Aki tudja, egyre inkább igénybe fogja venni a magánegészségügyet a korábban részletezett okok miatt. Ráépülnek biztosítók, valamint a munkahelyek is finanszírozhatják béren kívüli juttatásként a magánegészségügyi szolgáltatásokat, ezáltal szélesebb rétegek számára lesz elérhető, ami pedig az árakat mérsékelheti. Bár, mint korábban említettem, a keresleti oldal a leírt okok miatt telítődni látszik. Ezért viszon nem szégyenpadra kell ültetni, hanem értékelni, esetleg támogatni, jutalmazni kell azt a pácienst aki önerőből finanszírozza a saját egészségügyi ellátását úgy, hogy ezáltal lényegében pénzt hagy a társadalombiztosítási kasszában, ami viszont a rászorulók ellátásának javát szolgálja. Az állami egészségügyi ellátást ki kellene venni a mindennapi politikai kommunikációból és más, hozzánk hasonló képességű országban már bizonyított egészségügyi struktúra közös építésébe kellene kezdenünk egy a témában járatos és szakmailag képzett gárdával, hogy ha nem is érjük utol, de legalább megközelítsük a fejlett országok egészségügyi ellátási színvonalát.
Budakeszi Medical Orvosközpont