A mióma (myoma) a méh izomzatának (myometrium) jóindulatú daganata. Főleg amióta elterjedt a nőgyógyászatban az ultrahang vizsgálat, sokkal több miómát diagnosztizálunk, mint az ultrahang éra előtt a tapintásos vizsgálattal. Felmérések szerint a 30-60 év közötti nők 25-30 %-át érinti a myomás megbetegedés.
Elhelyezkedését tekintve megkülönböztetünk a méh falából kifelé növő subserosus, a méh falában elhelyezkedő intramuralis és a méh ürege, az endometrium felé növő submucosus típust. Kialakulásának oka nem tisztázott. Általában 35 éves kor után jelenik meg, genetikai okokra utal a családi halmozódás, a női hormonális tényezők, elsősorban az ösztrogén szerepe is felmerül, mivel a menopauza előtt és terhesség alatt növekedhet, menopauza után pedig elkezd csökkenni a mióma mérete.
Idős asszonyoknál teljes regressziót mutathat 20-30 évvel korábban igazolt akár 5-10 cm-es mióma. A mióma tüneteit egyrészt az elhelyezkedése, másrészt a mérete határozza meg. A méhből kifelé növő nagyobb miómák a környező szervekre gyakorolt nyomásuk miatt okoznak tünetet. Mellső fali myoma a húgyhólyag kompresszió miatt állandó vizelési ingert, a hátsó fali a végbélre gyakorolt nyomás révén székelési ingert vagy nehezített székletürítést okozhat. A méh ürege felé propagáló miómák a méhnyálkahártya (endometrium) elemelése révén állandó pecsételő de akár erős hüvelyi vérzéseket illetve a megtermékenyült petesejt beágyazódásának akadályozása révén meddőséget de vetélést is okozhatnak.
A mióma fő tünetek a hasi fájdalom, széklet, vizelet ürítési zavar, meddőség és a menstruációs zavarok. Nagy akár emberfőnyi miómák már a hasfal elődomborodását is okozhatják, a mozgásban is akadályozva a pácienst. A mióma diagnosztikája a nőgyógyász feladata. Kismedencei hasi és hüvelyi ultrahang vizsgálattal a mióma elhelyezkedése, mérete, szerkezete, erezettsége egyértelműen vizsgálható. Szükség esetén kismedencei MRI vizsgálattal lehet kiegészíteni a diagnosztikát. Mikor és hogyan kezeljük a myomát. A két legfontosabb tényező: okoz-e panaszt és mutat-e gyors növekedést.
A két ok gyakran egymással is összefügg, a mióma gyors növekedése arányos a korábban részletezett panaszok fokozódásával. A miómák ugyan nem "rákosodnak el", de vékony a mezsgye a sejtdús mióma és a rosszindulatú korai leiomyosarcoma között. Gyakran még a szövettani vizsgálat sem tud egyértelmű különbséget tenni közöttük. Mindenesetre ha a nőgyógyászati ultrahang vizsgálat gyorsan növekedő, szabálytalan belső szerkezetű, környezetétől éles széllel el nem határolódó vagy fokozott és kóros erezettséget mutató miómát igazol, eltávolítása feltétlenül javasolt.
Hogyan lehet eltávolítani a miómát?
Ennek eldöntését a mióma viselkedése, szerkezete (rosszindulatú daganat gyanúja), a beteg életkora, - tervez-e még gyereket? - és a beteg elképzelése: - műtét, méheltávolítás, mióma göb eltávolítás vagy szoros megfigyelés -, határozza meg. Korábban hasi műtéttel az egész méh eltávolítása volt a gyakorlat, főleg ha már nem tervezett több gyereket a páciens. Aztán a hastükrözés, laparoszkópia megjelenésével már kisebb műtéti megterheléssel el lehetet távolítani a mióma göböt, (myoma enucleatio), a myomás méhtestet, (supracervicalis hysterectomia), vagy az egész méhet, (hysterectomia).
A méheltávolítás versus mióma göb eltávolítás kérdéskörben figyelembe kell venni az anatómiai viszonyokat. Nagy, a méhet torzító mióma esetén csupán a göb eltávolítása olyan torzulást, alaki deformitást okozhat a visszamaradó méhben, hogy a teherbe esés szinte lehetetlen lesz, viszont a méh torzulása okozta állandó vérzészavarok, hasi fájdalmak a beteget hamarosan ismét a műtőasztalra fogják kényszeríteni. Tehát az előnyök és kockázatok gondos mérlegelésével és a beteg bevonásával, gondos tájékoztatásával állítsuk fel a kezelési tervet. A technika fejlődésével újabb módszerek is rendelkezésünkre állnak a mióma kezelésére.
Szelektív mióma embolizáció.
Ha a méh megtartása, gyermekvállalás a cél, legújabban a miómát ellátó erek szelektív embolizációjával, mesterséges elzárásával meg lehet szüntetni a mióma vérellátását, ezzel lassú elhalását és felszívódását okozva. Helyi érzéstelenítésben a csukló vagy a comb artérián keresztül katétert juttatnak először a kismedencei fő artériába majd onnan a méhet, majd pedig szelektíven a miómát ellátó artériás ágba. Ide mikrogyöngyöket fecskendezve elzárják az eret, megszűntetve a mióma vérellátását annak lassú elhalását majd felszívódását okozva. A módszer előnye, hogy ambulanter végezhető, kisebb a hegesedés, torzulás, ezáltal a szerv funkciója kevésbé romlik, így nagyobb az esély a teherbe esésre.
Rádió frekvenciás mióma abláció, RFA.
Szintén a mióma szelektív elhalását okozza a mióma rádiófrekvenciás ablációja. Ez a módszer már rövid altatásban történik. Hüvelyi ultrahang vizsgálattal lokalizálják a miómát majd a hüvelyi ultrahang fej munkacsatornáján, azaz hüvelyen keresztül egy rádiófrekvenciás kanült szúrnak a miómába ultrahang vezérlés mellett. Az eszköz végén a rádióhullám hőt termel a miómában, annak elhalását és lassú felszívódását okozva.
Mind az abláció mind a mióma rádiófrekvenciás ablácója kis megterhelést jelent a páciens számára, rövid kórházi tartózkodást igényel. A módszerek a mióma felszívódását eredményezik minimális hegesedéssel és méh torzulással, javítva az esély a teherbe esése. Fontos megjegyezni, hogy rendszeres nőgyógyászati ultrahang vizsgálattal a miómák felfedezhetők, növekedésük nyomon követhető. Azaz ha szükséges az eltávolításuk, ne engedjük nagyra nőni, hanem mielőbb forduljunk szakemberhez.
Dr. Binó Brúnó
szülész-nőgyógyász szakorvos
Budapest Medical Orvosközpont | Budakeszi Medical orvosközpont | Castrum Center Nőgyógyászati Rendelő Szentendre
