Mivel a szabad kórház és orvosválasztás megszüntetésének vihara főleg a közösségi portálokon alig látszik csitulni, ismét az egészségügy kulisszái mögé invitálom a kedves olvasót.
Hány kórházi dolgozó többlet munkáját igényli egy választott orvos betege?
A legtöbb kórházban tevékenykednek önkéntes segítő orvosok, akik bérezés nélkül vállalnak munkát kórházakban, általában heti 1 szakmai napot és havi 2-3 ügyelet. Azaz több kevesebb hatékonysággal besegítenek a kórházi osztályok munkájába, közben nem terhelve annak bérgazdálkodását. Cserébe a kórház megengedi, hogy a doktor a betegeit a kórházi fekvőbeteg ellátást igénylő beavatkozásokra – (műtétek, szülés, diagnosztika (röntgen, ultrahang, MRI stb.)) – behozza a kórházba. A hálapénz betiltása előtti időkben nem volt területi ellátási kötelezettség, azaz a betegek az egész országból érkeztek a doktorunk „háttér kórházában” különböző fekvőbeteg ellátásokra. Mint említettem, orvosunk nem főállásban napi 8 órában vett részt az ellátásban, tehát legtöbbször nem volt elérhető a kórházban, betegeit a többi egészségügyi dolgozó látta el.
Nézzük meg egy kórházi befekvésre érkező beteg útját: Megérkezik a kórház felvételi ambulanciájára, ahol egy nővér (1) felveszi az adatait a kórházi rendszerbe, az ambulanciára beosztott orvos (2) pedig megvizsgálja és próbálja kibogozni az akár 100 oldalas ambuláns lapok és zárójelentések halmazát. Ha ez sikerült, a beteg aláírt kb. 20 oldalnyi beleegyező nyilatkozatot, az osztályos nővér (3) felkíséri az osztályra és lefekteti a beteget a kórterembe. Ide érkezik az altató orvos (4) aki szintén megvizsgálja a beteget, elbírálja az altathatóságot és előírja a műtét előtti premedikációt, amit az osztályos nővérnek kell adagolnia. Ha a műtét előtti napon érkezik a beteg, az esti viziten találkozik az ügyeletes orvossal (5) is. A műtét reggelén ismét vizit, ekkor már a részlegre beosztott osztályos orvos (6) vizitel, majd elérkezik a műtét. A műtős fiú (7) felviszi a beteget a műtőbe, ahol a következő szakszemélyezt várja a pácienst: választott operáló orvos (8) – csak megjegyezném, hogy a választott orvosunk NYOLCADIKKÉNT lép be a rendszerbe!, az operáló orvosnak asszisztáló orvos (9), altató orvos (10), műtősnő (11), aneszteziológiai asszisztens (12). Eddig 12 kórházi dolgozónál járunk.
A műtét befejeztével a páciens visszakerül az osztályra, ahol a még kórházban töltendő napok függvényében találkozik a vizitelő és ügyeletet ellátó kollégákkal. Ha a beteg nem a választott doktorunk szakmai napján megy haza, szintén az osztályos orvosoknak kell a zárójelentést elkészíteni, kinyomtatni, aláírni. Az eddigiekben nem beszéltem egy esetleges szövődmény esetén bevonásra kerülő orvos csapatról. Bélsérülésnél sebészek, hólyagsérülésénél urológus, érsérülésnél érsebész, infarktusnál kardiológus, egekbe szökő vérnyomás vagy vércukor esetén pedig a belgyógyászok bővítik a választott doktorunk betegét ellátó csapatot. Azaz kedves olvasó legalább 14-15 kórházi szakdolgozó (orvos,nővér) munkája szükséges egy rutin műtét biztonságos elvégzéséhez. Tehát ez egy abszolút CSAPAT MUNKA!
Még egy el nem hanyagolható ténnyel egészíteném ki a fenti gondolatmenetemet. Ennek a 15 orvosnak, nővérnek az elsődleges feladata a kórház területi beteginek az ellátása lenne. Ha más kórház területéről érkező beteget látnak el tömegével, a saját területi betegek ellátásának várólistája az egekig fog érni. Ha a rendszer nem változik, nem is lehet tervezni egy kórház ellátási kapacitását, mivel nem tudjuk, mekkora lakosság fogja választani a kórházat. Tehát ennek a rendszernek a vesztese leginkább a hosszú várólistákban várakozó beteg.
A mundér becsületéért pedig még egy kiegészítés: a hálapénz szankcionálásával és az egészségügyi dolgozók bérezésének rögzítésével elvárható lenne, hogy az elvégzendő munka mennyisége is meg legyen határozva. Az elvárt munka a kórház ellátási területének egészségügyi ellátására vonatkozzon.
Budakeszi Medical Orvosközpont
